A programról

A Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi Program (továbbiakban program) 2007-ben kezdte meg működését, amelyet több évi terepi kutatás és adatgyűjtés előzött meg három országban.

A program két fő céljának megvalósítása mellett számos kapcsolódó témában is igyekszik aktívan részt venni. Két fő cél: a kuvasz, mint magyar őrző pásztorkutyafajta, illetve a törvényi védelmet élvező nagyragadozó fajok (farkas, medve, hiúz) megismertetése, bemutatása, népszerűsítése itthon és külföldön egyaránt. A Kárpát-medencében őshonos fent említett vadfajok védelmének aktív elősegítése mindhárom érintett országban (Magyarország, Szlovákia, Románia), különös tekintettel kártételük megelőzésére.

További célok:

  • A kuvasz belső értékmérő tulajdonságainak, képességeinek fenntartása és megőrzése eredeti munkavégzési körülményei között (legeltetett állatállományok őrzése).
  • Adatgyűjtés a kuvasz extenzív, legeltetéses állattartási viszonyok közötti alkalmazkodásáról, fejlődéséről, szaporodásáról és őrzőmunkájáról.
  •  A kuvasz és egyéb alkalmazott őrző pásztorkutyafajták és típusok nagyragadozókhoz való viszonyának részletes feltárása. A közöttük létrejövő kölcsönhatások és fennálló kapcsolatrendszer minél jobb megértése.
  • Elemzések és vizsgálatok végzése, számos szempont alapján összehasonlítva a kuvaszokat a velük együtt dolgozó más pásztorkutyafajtákkal és típusokkal.
  • Információgyűjtés a kuvasz vadászati célú felhasználásának (hajtóvadászatok), mint ősi feladatkörének múltjáról és jelenéről
  • Az emlős nagyragadozó fajokkal szembeni, az állattartók által táplált ellenérzések vélt vagy valós összefüggéseinek tényszerű vizsgálata és annak lehetőség szerinti csökkentése.
  • A programban dolgozó kuvaszok szaporulatának újabb vizsgálati helyszínekre való kihelyezése, az eredeti feladatkörben dolgozó állomány bővítésére.
  • Génmegőrzés. A kihelyezett állományoktól származó utódok egy részének törzskönyvezése, és lehetőség szerinti visszacsatolása több generációt követően a törzsállományba.
  • A program során szerzett adatok és tapasztalatok közreadása publikációk, előadások, rendezvények és médiaszerplések útján.
  • Néprajzi célú gyűjtés a Kárpát-medencei magyar pásztorkultúrákról és hagyományokról, mint kulturális örökségünkről, itthon és határainkon túl.

A kuvasz és a nagyragadozó védelem kapcsolatrendszere

A rendszerelvű természetvédelem térhódításával gyökeres változás állt be a nem oly régen még számtalan módon, tűzzel-vassal irtott nagyragadozók helyzetében és ma már fokozottan védett természeti értékként tartjuk számon e fajokat, elősegítve megmaradásukat.

Számtalan nemzeti és nemzetközi program működik világszerte, amelyek célja a medve, farkas és hiúz védelmének aktív elősegítése, megadva az esélyt, hogy visszanyerjék a múltban elvesztett életterük egy darabját. Ezen programok fontos tényezői az őrző pásztorkutyák, amelyek megfelelő alkalmazásával a legelő háziállatokban okozott károk jó eséllyel megelőzhetők, ami nagyban hozzájárul a védett ragadozók ellenérzésből történő pusztításának csökkentéséhez.



1. kép  A kármegelőzés aktívan segíti a védett nagyragadozók illegális pusztításának visszaszorítását. (Illusztráció)

Tulajdonképpen ez egy több ezer éve élő kapcsolat, ami némileg módosult feltételrendszerben, hosszútávon nyújt kölcsönös előnyöket minden résztvevő félnek. Az állattartók számára a nagyragadozók által okozott lehetséges károk megelőzhetők a legeltetési időszakban, méghozzá egy nagy múltra visszatekintő, hagyományos védelmi módszer segítségével, őrző pásztorkutyák alkalmazásával. A nagyragadozók az emberi érdekekkel való konfrontációval (rendszeres károkozás a háziállatokban) nem kerülnek olyan helyzetbe, ami rontja a védelmükre meghozott intézkedések hatékonyságát helyi szinten, vagyis az élőhelyükön. A nyájőrzők ilyen munkakörülmények között, és szoros kölcsönhatásban a ragadozókkal valóban azokat a képességeiket, ősi értékeiket használhatják ki és tarthatják fenn tartósan, amitől egykor, kialakulásuk során pásztorkutyává lettek.

Nem utolsó szempontként pedig a nyájőrzők alkalmazásának módszere a természetvédelem számára is a legelfogadhatóbb és támogatandó hagyományos védelmi mód. Sok esetben a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló területeken részben legeltetéssel történik a tájhasznosítás, tulajdonképpen a védett nagyragadozó fajok életterében.


2. kép Legeltetéses tájfenntartás a nagyragadozókkal azonos élettérben. Szlovák-Karszt Nemzeti Park, Szlovákia.

A program működési helyszínei

Hajdan, a Kárpát-medence szerte elterjedt kuvasz farkasoktól, medvéktől, rablóktól védte a pásztorok nélkülözhetetlen segítőjeként a sokak számára egyetlen megélhetést jelentő legelő háziállat állományokat. Mára azonban a kuvasz kialakulásának és munkavégzésének hagyományos körülményei számos területen megszűntek, illetve alaposan megváltoztak, így Magyarországon már jó pár évtizede nincs alkalmazásban eredeti felhasználásában a fajta.

A hazánkban igen alacsony egyedszámban élő nagyragadozók, a farkas és hiúz perempopulációt alkotnak, illetve csak időszakosan vannak jelen bizonyos területeken. Az állattartás módszerei és nagyságrendje is jelentősen átalakult az idők folyamán, a szabad tartású háziállat állomány aránya elenyésző az ágazaton belül (ami egyébként is általános és folyamatos pozícióvesztésben van a nemzetgazdaságon belül). Realitásnak tűnik tehát, hogy hazánk haszonállattartóinak a mostani adottságok melletti esetleges konfrontációja a ragadozókkal csekély valószínűségű. Mivel hazánk ezen adottságai okán nincs lehetőség egy ilyen célú programban őrzőkutyákat alkalmazni, ezért a kuvasz határainkon túli, még számba jöhető, hagyományos élettereit kellett felkutatni.


3. kép Vizsgálati helyszín Erdély, Románia.

A rendszeres helyszíni adatgyűjtések és az előzetes információk alapján Szlovákiában és Romániában megfelelő helyszínnek mutatkoztak a természetvédelmi program elindítására. A döntésben fontos szerepe volt a területek különféle, de együttesen is meglévő lényeges adottságainak: stabil nagyragadozó állomány, (amely Szlovákia esetében szoros kapcsolatban van a magyarországi populációval) a legeltetéses állattartás megléte, nagytestű nyájőrző kutyák alkalmazásának hagyománya és ismerete, nyelvi nehézségek kiküszöbölhetősége, személyes ismeretségek, tapasztalatok megléte.

Vizsgálati módszerek

  • Rendszeres, átlagosan 3 havonkénti terepi bejárás helyszínenként, adatgyűjtéssel egybekötve. Fénykép- videó és hangfelvételek készítése.
  • Informálódás a kihelyezett kuvaszok életkörülményeiről, fejlődéséről, munkavégzéséről, ragadozókkal való érintkezéséről, szaporodásáról…stb.
  • Adatgyűjtés az adott területeken élő nagyragadozók és állományaik aktuális helyzetéről, életviszonyairól.
  • Terepi kutatás az emlős ragadozók fellelhető életjelei és jelenlétük után.
  • Kapcsolattartás és információcsere a területek természetvédelemért, vadászatért felelős szakembereivel.


Szöveg: Puskás Ferenc

Kapcsolódó cikkek: